Szörnyeteg

A szörny az ágy alatt lakott.
Holly négy éves volt, amikor megjelent a szobájában.
Most tíz éves, és a szörnyeteg még mindig ugyanott fekszik minden áldott éjszaka.
Bárcsak nappal is ott lenne! Talán akkor Anya is elhinné, hogy igazat beszél. De Anya csak legyint, valahányszor megemlíti, ő pedig hiába néz rá könnyes szemmel, mert ettől Anya csak még dühösebb lesz.
Anya szerint a gyerekek már csak ilyenek. Hatalmas képzelőerővel vannak megáldva. Hiszen neki is volt képzeletbeli barátja, akivel annak idején olyan jókat játszott. De idővel kinőtt belőle. És Holly is kifog, csak legyen idősebb.

A szörny tudja, hogy már nem kell sokáig várnia. Hamarosan eljön az ő pillanata. Addig még szórakozik egy kicsit, hogy kevesebbnek tűnjön a hátralévő idő.
Meg fog történni, aminek meg kell. Mindig megtörténik.

Holly félt elaludni, de Anya ráparancsolt, hogy menjen végre, mert holnap iskolába kell mennie. Holly könyörgött, hogy Anya szobájában aludhasson. Bőven elférnének ketten az ágyon. Addig is eltértek, amíg Apa itthon lakott. Miért nem akarja Anya, hogy vele aludjon? Talán nem is szereti már?
Átölelte Anya derekát, de az ellökte magától és felemelt hangon beparancsolta őt a szobájába.
Éjfél után sikerült elaludnia. Addigra kizárta a tudatából a szörny énekét. Mindig ugyanazt dalolja, mindig ugyanazt.

Holly vére vörös, mint az alma.
A torkából fog folyni, mikor a szörny úgy akarja.
Sikolt, Holly, sikolt, de nincs értelme,
Mert a szörny kezei közül még senki sem szabadult ki élve.

Holly szépet álmodott aznap éjjel. De a szörny ezt is elvette tőle.
Amikor megcsiklandozta a kislány lábát, ő úgy riadt fel álmából, mintha kést szorítottak volna a torkához.
A szörny nevetett és kibújt az ágy alól. Leült az ágyra a lánnyal szemben. Szeme zölden csillogott.
Holly üvölteni szeretett volna, de nem jött ki hang a torkán. Mozdulni sem tudott. Arcán némán csorogtak a könnyek, amikor a szörny a vállára tette a kezét és kitátotta hatalmas száját. Fogai olyanok voltak, akár a cápáké, amit az egyik természetfilmben látott. De a szörnyhöz képest a cápa ártatlan jószág csupán.
Holly remegett, amikor a fogak a nyakához értek és finoman végigkarcolták a bőrét. Ha Anya most bejönne, végre láthatná, hogy létezik. Létezik és fájdalmat okoz neki és nincs aki megvédje őt.
Anya nem jött be ma éjszaka sem, Holly nyakát pedig reggelre annyi apró karcolás borította, hogy a kicsorduló vére tönkretette kedvenc párnahuzatát.
Anya azt hitte, saját magát sebezte meg így. Szándékosan, hogy végre bizonyítsa igazát. Holly elmondta az igazat a szörnyről, mire Anya olyan hatalmas pofont adott neki, hogy a tenyérnyoma miatt ki kell hagynia az aznapi tanítást.
Pedig már megígérte, hogy többet nem emel kezet rá. Bár, ha jobban belegondol, apa is megígérte neki ugyanezt, mégsem tudta betartani. Mi van, ha Anya most addig fogja őt verni, amíg el nem kergeti hazulról?

Éjszaka megint ott volt a szörny, ráült Holly ágyára és előhúzott egy kést az ujjai közül. Ennyi volt hát. Tudja, hogy mit lehet kezdeni ezzel a késsel. Azt is tudja, mit jelent a halál. A szörny részletesen ismertette a dologról. Fájni fog, ha beledöfi? Érezni fogja vagy azonnal elájul és többé fel sem ébred? A kés Holly takaróján landolt.

- Fogd meg - mondta a szörny.

Holly nem akart hinni a fülének. Azt hitte, a szörny bántani akarja, ahogyan már többször is megtette.

- Vedd fel a kést - suttogta és Holly esküdni mert volna rá, hogy mosolyt lát a szörnyeteg arcán.

Holly a kés nyelére fonta apró ujjait. Tökéletesen illett hozzá. Felfelé görbült az ajka. Erősnek érezte magát tőle.

- Tudod, miért adtam neked ezt a kést?

Holly megrázta a fejét.

- Szükséged lesz rá. Tedd a párnád alá. Tudni fogod, mikor használd.

Holly azt tette, amit a szörny mondott. Miután elrakta a kést, félve kérte meg a szörnyeteget, hogy többé ne bántsa őt. Nem kapott választ, de valamiért érezte, hogy a szörny többet nem emel kezet rá.
Másnap éjszaka kiderült, hogy tévedett.
Ezúttal a lábán húzódtak végig a karcolások. Az egyik különösen mély volt. Hiába próbálta takargatni, Anya újból megverte érte. Közben ordítozott vele. Teljes torkából üvöltött. Miért nem lehet normális a gyereke? Miért pont az ő lánya lett ilyen elcseszett? Sosem kellett volna megszülnie őt. Sosem. Ha nem lett volna olyan gyáva, ki mert volna szállni az autóból és bement volna az operációra. De az volt. Pokolian félt. Azt sem tudta, mitől.
Most már úgyis mindegy.
A lánya kényszerítette arra, hogy újra a gyógyszerekhez nyúljon. Hamar eljutott arra a pontra, ahol már semmi sem érdekli.
Ez így ment napokig. Hetekig.
Holly egyedül járt az iskolába. Vészesen lefogyott, mert Anya ritkán volt olyan tiszta, hogy főzni tudjon.
Holly elájult tanítás közben. Az iskola orvosa hazaküldte őt, hogy pihenjen. Semmi furcsát nem látott rajta. Hogyan lehet mindenki ennyire vak? Holly szeretett volna segítséget kérni, de a szavak valahogy hátat fordítottak neki.
Anya vitte haza aznap. Egy napszemüveg ügyesen elrejtette a szeme alatti karikákat.
Holly azt hitte, Anya végre észhez tért.
Amikor beléptek a házba, egy idegen férfi volt a nappalijukban. Nevetett, amikor meglátta kislányt.
Anya bevitte Holly-t a szobájába és megparancsolta neki, hogy maradjon idebent.
Amikor besötétedett, a szörny újra eljött. Kibújt az ágy alól és leült a szőnyegre.

- Ez az a nap - vigyorgott rá a kislányra.

A szomszédos szobából nyögések szűrődtek át. Holly a fülére tapasztotta a tenyerét.
A szörny hangját így is hallotta.

- Te leszel a következő. Te leszel a következő.

A kislány ordítani kezdett, felkapcsolta a lámpát és hozzávágta a szörnyhöz a párnáját, de amire az elért volna hozzá, addigra ő már visszatért az ágy alá. A szörny ugyanazt a dalt énekelte kacagva, amitől Holly rettegett. A kislány sírni kezdett és üvöltött, hogy legyen végre vége ennek az egésznek.
Kicsapódott az ajtó.
A férfi állt ott, egy szál nadrágban.
Haja kócos volt, arcán harag, düh és izzadtság.
Holly-t kirázta a hideg a látványtól.
A férfi erre elnevette magát, aztán belépett a szobájába és körülnézett. Amikor meglátta a párnát a földön csóválni kezdte a fejét.

- Rossz lány vagy - mondta, közben egyre közelebb került a lány ágyához. - Tudod, mit szoktak csinálni a rossz lányokkal?

Holly esze azon járt, hogyan tudna eltűnni a férfi közeléből. Ösztönei azt súgták, veszélyben van.

- Mondd csak, hogy hívnak?

Dadogva ejtette ki saját nevét.

- Holly? - mosolyodott el a férfi. - Úgy hívnak, mint az anyukádat. Hasonlítasz rá.

Ekkor már ott állt előtte. Tekintetével végigmérte a lányt, éhesen, szinte a nyálát csorgatva. Pedig tíz perc sem telt el azóta, hogy csillapította a vágyait. Úgy nézett a kislányra, mintha fel akarná falni.
Holly az anyjáért kiáltott, de az nem válaszolt. A férfi hátrafordult, az ajtó irányába, aztán újra a lányra nézett.

- Anyád megint betépett, úgyhogy hiába hívod. Akarsz velem játszani?

Holly felpattant az ágyból, azzal a céllal, hogy kirohanjon a szobából, de a férfi elkapta a vállát. A kislány ereiben megfagyott a vér attól, ahogy a férfi ránézett.
Lelökte őt az ágyra és a nyakára fonta az ujjait. Holly levegőért kapkodott. A férfi erős volt, nagyon erős. Holly hozzá képest törékeny ágacska, amit a legkisebb szél is gond nélkül kettétör. Mégsem adhatja fel harc nélkül. Apró kezével belecsikart a férfi arcába, amire az végre elengedte a nyakát.
Holly köhögni kezdett, a friss levegő kaparta a torkát.
A férfi lekevert neki egy pofont és beakasztotta az ujját a pizsama nadrágjába. Holly tudta, hogy ez nagyon rosszat jelent. Megszólalt a fejében a vészcsengő. Aztán a szörny hangja:

- Védd meg magad, Holly.

A férfi lerántotta a lány nadrágját. A tekintete fátyolos volt. A hasára tette a kezét és simogatni kezdte a lány puha bőrét.
Holly ujjai beleütköztek valamibe.
A kés.
A kés ott volt mellette.
A szörny is.
Segített, hogy Holly rá tudnon markolni a nyelére. Abban is segítette, hogy beledöfje a férfi gyomrába.
A férfi leesett az ágyról és ordított.
Holly ott termett mellette és újra beleszúrta a kést.
Ekkor hallotta meg Anya sikoltását.
Ellökte őt a férfi mellől. Nem vette észre a kést, amit Holly másodpercekkel később a hátába vágott. Aztán elmetszette a torkát.
Úgy érezte, az egész világ a lábai előtt hever, csakúgy, mint Anya és a férfi.
A szörny örömében tapsolt, mintha valami csodálatos előadásnak lett volna szemtanúja.
Aztán énekelni kezdett és Holly csatlakozott hozzá.

Holly vére vörös, mint az alma.
A torkából fog folyni, mikor a szörny úgy akarja.
Sikolt, Holly, sikolt, de nincs értelme,
Mert a szörny kezei közül még senki sem szabadult ki élve.

Elmenekült otthonról. El a hulláktól. És a szörny vele tartott.
Nem telt el úgy nap, hogy ne bántotta volna őt éles karmaival. Idővel megszokta. Megszokta, mert nem tudta elképzelni az életét nélküle.

Holly hetvenhét éves. Már nem fél a szörnytől. Ő maga a szörny.
Süvít a szél.
Egy korlát.
Egy kötél.
Holly az ágy alatt lakik.
Szereti a sötétet.
A kislány fél tőle.
Zöld szeme felfénylik, ahogy a lányra néz.
Már tudja, hogyan végződik.
Nem tud elmenekülni.
Nem is akar.
Énekelni kezd.
Ez a végzete.

(2019.02.03.)